Magyar közreműködéssel született újjá Pozsony legendás Ikarus 620-as veterán autóbusza

A pozsonyi közlekedési vállalat, a Dopravný podnik Bratislava (DPB) szeptemberben hagyományosan megnyitja a Jurajov dvor garázs kapuit a nagyközönség előtt. Az évente megrendezett nyílt nap gyökerei az Európai Mobilitási Héthez kapcsolódnak, a DPB pedig idei eseményre is egy nagy dobással készült: több évtizednyi várakozás után, szép csendben megújult a társaság egyetlen megmaradt Ikarus 620-as veterán autóbusza. A jármű restaurálását célzó projekt a DPB és a cseh ZLINER s.r.o. együttműködésében valósult meg, ám maga a felújítás ezúttal is magyar szakemberek keze munkáját dicséri, a tényleges javítási folyamatok ugyanis Budapesten, a Lanta Consulting Kft. műhelyében zajlottak.

A ma már féltve őrzött nosztalgiabusz új korában korántsem tartozott a pozsonyi közlekedés legnépszerűbb járművei közé. Ahhoz azonban, hogy megértsük a típus történelmi jelentőségét, érdemes egészen a kezdetekig, az 1960-as évekig visszatekinteni. Ekkoriban a pozsonyi lakótelep-építések nyomán dinamikusan növekedett az autóbuszos közlekedés szerepe, annál is inkább, mivel ezzel egyidejűleg a helyi villamos- és trolibuszhálózat fejlesztése pénzügyi és infrastrukturális akadályokba ütközött. A növekvő utazási igények kielégítésére 1963. december 16-án érkeztek meg az akkor még Csehszlovákiához tartozó Pozsonyba az első Ikarus 630-asok, amelyet a korabeli nevén Dopravný podnik mesta Bratislavy (DPMB) közlekedési vállalat vett állományba. Az első sorozathoz tartozó példányok eredetileg afrikai exportra készültek, így a jellegzetességeik közé tartoztak a mindössze 830 mm széles utasajtók, a homlokfalon elhelyezett nagyméretű viszonylatjelző, a szögletes, osztott szélvédő, valamint a felül egyenes kialakítású kerékjárati ívek. A piros-fehér fényezésű autóbuszok tetején csepp alakú szélességjelző lámpák kaptak helyet, hátfalukon pedig a viszonylatjelző helyén szellőzőrácsokat alakítottak ki. Az eredetileg melegebb éghajlatra szánt autóbuszokat utastérfűtés nélkül szállították, ezért a DPMB műhelyeiben még a forgalomba állítás előtt gondoskodni kellett a fűtőberendezések utólagos beépítéséről, csak ezt követően tudtak forgalomba állni a helyi 23-as járaton, amely egyúttal Pozsony utolsó kalauzos viszonylata volt. A kalauz jelenléte az Ikarus 630-asokon elengedhetetlennek bizonyult, hiszen a hátsó ajtót kizárólag az itt kialakított kalauzülés mellől lehetett működtetni. A magyar gyártmányú flotta még ugyanazon év decemberében tovább bővült, amikor megérkezett az első hat Ikarus 620-as is, amelyek már kalauz nélkül, egyszemélyes kiszolgálással is közlekedhettek. Az új járművek fogadtatása azonban korántsem volt mentes a nehézségektől: a kedvezőtlen menettulajdonságok, a kemény rugózás és a rendkívül magas zajszint a korabeli tapasztalatok alapján a mindennapi szolgálat során komoly kihívást jelentettek. A helyiek körében "trasláky", vagyis "rázógépek" néven is emlegetett autóbuszok vezetését egyes visszaemlékezések szerint annak idején külön juttatásokkal is ösztönözték.

Az 1964 decemberétől forgalomba állított, városi kivitelű Ikarus 620-asok több szempontból is eltértek a korábban érkezett 630-asoktól. A későbbi gyártási sorozatoknál az utasajtók szélességét 1175 mm-re növelték, módosították a szélvédő és a kerékjárati ívek kialakítását, valamint a korábbi nagyméretű viszonylatjelző helyett kisebb, négyzet alakú táblatartókat alkalmaztak, amelyek csak a járatszám megjelenítésére voltak alkalmasak. A változásokat az egyes sorozatok eltérő fényezése is jelezte: a világosabb, majd sötétebb piros színű karosszériákat fehér tető egészítette ki, az utolsó szériánál pedig az ablakok alatti fehér díszítőcsík is megjelent. Üzemeltetési szempontból ugyanakkor az egyik legfontosabb előrelépést a már említett kalauz nélküli közlekedés lehetősége jelentette, amelyre a 620-asok már eleve alkalmasak voltak, míg a korábban beszerzett 630-asokat csak 1966-ban alakították át egyszemélyes üzemeltetésre. Az Ikarus 620-asok és 630-asok pozsonyi pályafutása végül elég rövidnek bizonyult: az állomány fokozatos kivonása már alig néhány évvel a beszerzésüket követően megkezdődött. Az első sorozat öt Ikarus 630-asát a később érkezett 620-asokkal váltották fel, a típuscsalád utolsó képviselői pedig 1972-ig maradtak forgalomban Pozsonyban. A leselejtezett autóbuszok többségére a korszak gyakorlatának megfelelően a bontás várt, néhány példány azonban magántulajdonba került, így elkerülhette a megsemmisítést. Közéjük tartozott cikkünk főszereplője is, amely meglepően rövid, mindössze hároméves aktív szolgálatot követően, már 1970-ben búcsút vett a menetrend szerinti közlekedéstől, méltatlanul korán lezárva közforgalmú pályafutását.

Ezt követően a közlekedési vállalat egyik autóbuszvezetője vásárolta meg, aki hazaszállította, majd egy pajtában helyezte el, ahol több mint két évtizeden keresztül őrizték. Később az eredeti rendeltetési helyétől több mint 150 kilométerre fekvő Privigye környékére, egy másik magántulajdonoshoz került, aki az egykori városi autóbuszt kerti tárolóként hasznosította. Az utasülések kiszerelése és a karosszéria részleges körbeépítése következtében a jármű ekkor már alig emlékeztetett eredeti állapotára. A különleges sorsú Ikarus megmentésében sorsdöntő szerepet játszott a pozsonyi Történelmi Autóbuszok Klubja egyesület (Klub historických autobusov, KHA), amelynek alelnöke már jóval az ezredfordulót követően felfigyelt az egykori városi autóbuszra. Az akkori tulajdonossal folytatott, éveken át elhúzódó egyeztetések végül 2011-ben vezettek eredményre, amikor is a szervezetnek végül sikerült megszereznie és visszajuttatnia Pozsonyba a több évtizedes hányattatást megélt 620-ast. Megmentése azonban ekkor még korántsem jelentette a felújítás kezdetét: a fordulatra egészen két évvel ezelőttig, 2024-ig kellett várni, amikor a DPB közel 60 év után visszavásárolta autóbuszt, azzal a céllal, hogy gyártáskori állapotának helyreállításával veterán járműgyűjteményét gazdagítsa.

A döntés nem előzmények nélküli, hiszen a pozsonyi közlekedési vállalat az elmúlt években egyre nagyobb figyelmet fordít közlekedéstörténeti örökségének megőrzésére, nosztalgiaállományának gyarapítására, illetve a meglévő veteránkorú járműveinek felújítására. A különböző korszakokat képviselő Škoda trolibuszok és Tatra villamosok mellett a magyar autóbuszgyártás meghatározó típusai is fontos helyet foglalnak el a nosztalgiaflottában, köztük az Ikarus 415-ös és 435-ös sorozatok képviselői is. A 620-as restaurálásával ugyanakkor a gyűjtemény egy jóval korábbi, de már a háborút követő korszakot megidéző darabbal gazdagodhatott, amely különleges értéket képvisel a város közlekedéstörténetében. A helyreállítás ráadásul nem az első magyar közreműködéssel megvalósuló munka volt a DPB történelmi flottájában: néhány évvel korábban a vállalat Ikarus 280-asának felújítása is a budapesti szakemberek munkája révén valósult meg.

A pozsonyi közlekedési vállalat történelmi járműállományát gyarapító, 102/II pályaszámú Ikarus 620-as (pontos altípusát tekintve 620.82-es) 1967-ben készült a mátyásföldi gyárban. A 9348 mm hosszú, 2500 mm széles és 2895 mm magas, alvázas felépítésű autóbusz karosszériáját sajtolt acéllemezből kialakított tartószerkezetre építették, amelyet hő- és hangszigeteléssel ellátott burkolattal láttak el. A jármű jobb oldalán két pneumatikus működtetésű négyszárnyú harmonikaajtó biztosítja az utasok fel- és leszállását. Az összesen 60 utas szállítására alkalmas beltérben 23 ülő- és 37 állóhelyet alakítottak ki, míg a járművezető és az esetleges kísérőszemélyzet részére további 1+2 ülőhely áll rendelkezésre. A részben menetirányban, részben arra merőlegesen elhelyezett ülések acélcsővázas szerkezetűek, párnázott ülőlapjaikat és háttámláikat műbőr borítja. A megfelelő légcserét a tetőn kialakított, felnyitható szellőzőnyílások, valamint az oldalablakok billenthető felső részei biztosítják, az utastér fűtéséről pedig gázolajüzemű fűtőberendezés gondoskodik. Az orrmotoros konstrukció meghajtásáról a járművezető közvetlen közelében, az utastér első részében elhelyezett soros hathengeres, 8275 cm³ hengerűrtartalmú, vízhűtéses Csepel D614.10 dízelmotor gondoskodik. Az erőforrás 2300-as percenkénti fordulatszámon 145 lóerő (106,5 kW) legnagyobb teljesítmény leadására képes, maximális, 490 Nm-es forgatónyomatékát pedig 1400 percenkénti fordulatszámon éri el. A motorhoz ATRA AS 65-4 típusú, ötfokozatú, szinkronizált kézi sebességváltó csatlakozik, amely a hajtást a merev hátsó tengelyre továbbítja. A 8,15 tonna saját tömegű autóbusz megengedett legnagyobb össztömege 13,8 tonna, végsebessége pedig a gyári adatok szerint 60,4 km/h.

Az 59 évvel ezelőtt gyártott Ikarus 620-as helyreállítása a pozsonyi közlekedési vállalat és a csehországi ZLINER s.r.o. együttműködésében valósult meg, míg az imhd.sk szakportál forrásai szerint a tényleges restaurálási munkálatokat Magyarországon, a hasonló közlekedéstörténeti értékű járművek felújításában már jelentős tapasztalattal rendelkező Lanta Consulting Kft. budapesti műhelyében végezték. A két társaság közötti megállapodás különlegessége, hogy a cseh fél díjmentesen vállalta az Ikarus felújítását, amelynek ellentételezéseként a DPB a közreműködését elismerő tábla elhelyezését biztosította a járművön. A restaurálás célja ugyanakkor nem csupán az eredeti megjelenés visszaállítása, hanem egy korhű, ugyanakkor teljes mértékben üzemképes nosztalgiabusz létrehozása volt. A feladat összetettségét jól érzékelteti a műszaki melléklet, amely összesen 38 pontban határozta meg az elvégzendő munkálatokat. Az előírások a jármű teljes szétszerelését és megtisztítását, a vázszerkezet szemcseszórásos kezelését, szükség szerinti hegesztését, új lemezburkolat kialakítását, valamint a korrózióvédelem és a fényezés helyreállítását egyaránt magukban foglalták.

A gépészeti feladatok között szerepelt a futóművek és a laprugók felújítása, a kormányösszekötő gömbcsuklók cseréje, a pneumatikus fékrendszer vezetékeinek és szerelvényeinek felújítása, továbbá a kardántengely, a motortartó bakok és a sebességváltó felfüggesztésének rendbetétele. Az elektromos hálózat mellett az ajtóműködtető berendezések, a fűtés, valamint az üzemanyagellátó rendszer helyreállításáról is gondoskodni kellett. Legalább ekkora hangsúlyt kapott az utastér korhű rekonstrukciója, amelynek során az eredeti kialakításhoz igazodó anyagok és szerkezeti megoldások alkalmazását írták elő. A vízálló rétegelt lemezből készülő padlózatot az eredeti S4 mintázatú burkolattal kellett ellátni, míg az ülések és háttámlák esetében a korabeli formavilágot, illetve az eredetivel megegyező színű és mintázatú műbőr kárpitozást kellett követni. A munkálatok kiterjedtek a mennyezeti és oldalfali burkolatokra, az ablakok tömítéseire, a tetőszellőzőkre, a kapaszkodókra és a díszlécekre, továbbá a vezetőállás műszerezettségének és kezelőszerveinek pótlására, illetve helyreállítására is. A szerződés az elkészült autóbusz üzemi próbáit és próbajáratait is előírta, azzal a követelménnyel, hogy a járművet végül működőképes, közlekedésre alkalmas állapotban adják át a pozsonyi közlekedési vállalatnak.

Az egy éven át tartó restaurálási folyamat eredményét 2026. szeptember 12-én, a pozsonyi közlekedési vállalat Jurajov dvor telephelyén megrendezett nyílt napon ismerhette meg először a nagyközönség. A rendezvény középpontjában ezúttal elsősorban a DPB nagyszabású járműpark-megújítási programja állt, a korszerű autóbuszok, villamosok és trolibuszok mellett azonban a csaknem hat évtizedes Ikarus is jelentős figyelmet kapott. A gondosan helyreállított, jellegzetes piros-fehér fényezését visszanyert 620-as nemcsak külső megjelenésében, hanem utasterének korhű kialakításában is az egykori pozsonyi autóbusz-közlekedés hangulatát idézi. A bemutató fontos mérföldkövet jelentett a jármű több mint fél évszázados történetében, hiszen a mindössze háromévnyi szolgálat után leselejtezett, majd hosszú évtizedeken át magántulajdonban, nem eredeti feladatkörében funkcionáló, hányatott sorsú autóbusz immár teljesen felújított, üzemképes állapotban térhetett vissza egykori üzemeltetőjéhez. A tervek szerint a jövőben a DPB nosztalgiaflottájának részeként, különleges alkalmakkor és közlekedéstörténeti rendezvényeken, nyílt napokon, de akár önálló nosztalgiajáratok keretében is találkozhat majd vele a nagyközönség. Az utolsó megmaradt Ikarus 620-as újjászületése ugyanakkor a teljes magyar autóbuszgyártás szempontjából is figyelemre méltó eredmény, hiszen az egykor nagy sorozatban gyártott típusból napjainkra Európa-szerte is csupán elvétve találkozhatunk korhűen restaurált, üzemképes példányokkal.