Több mint múzeum: így őrzi múltját és mutatja be jövőjét a Volvo Göteborgban

Két évvel ezelőtt új fejezet kezdődött a Volvo csaknem százéves történetének bemutatásában. A svéd gyártó 2023 végén bezárta évtizedeken át működő göteborgi múzeumát, majd néhány hónappal később egy lényegesen nagyobb és egészen más szemléletű létesítményben adott új otthont öröksége egy részének. A 2024 áprilisában megnyílt World of Volvo méltó lenyomata annak a büszkeségnek, amellyel a Volvo saját múltjához és eredményeihez viszonyul. A létesítmény ugyanakkor jóval több hagyományos járműmúzeumnál: egyszerre márkaközpont, interaktív kiállítótér, rendezvényhelyszín és találkozási pont, amelyben a múlt mellett legalább akkora hangsúlyt kap a jelen és a jövő.

A Göteborg központjában található World of Volvo 2024. április 14-én, a Volvo alapításának 97. évfordulóján nyitotta meg kapuit. A mintegy 22 ezer négyzetméteres létesítmény a Volvo Group és a Volvo Cars közös vállalkozása, annak ellenére, hogy a két társaság már több mint negyedszázada nem tartozik egy vállalatcsoportba. A személyautó-üzletágat 1999-ben értékesítették a Fordnak, 2010 óta pedig a Volvo Cars a kínai Geely érdekeltségébe tartozik. A két Volvo közös történelmi gyökerei mellett máig szorosan kapcsolódik a márkanéven keresztül is: a Volvo védjegyeket birtokló Volvo Trademark Holding AB fele-fele arányban a Volvo Group és a Volvo Cars tulajdona. A World of Volvo így tulajdonképpen a közös örökséget is egy fedél alá hozza: 4500 négyzetméteres kiállítása mindkét vállalat történetéből válogat. A cél azonban kezdettől fogva nem az egykori Volvo Museum egyszerű átköltöztetése volt.

Az 1995-ben megnyitott, arendali Volvo Museum 2023 decemberéig hagyományos, kronologikus kiállítással vezette végig a látogatókat a márka történetén. Gyűjteményében személyautók mellett teherautók, autóbuszok, valamint hajó- és repülőgépmotorok százai kaptak helyet. A teljes járműgyűjteményt a múzeum bezárása után is megőrizték, a World of Volvóban azonban egyszerre csak annak egy válogatott része látható. A bemutatott járműveket rendszeresen cserélik, így a kiállítás összetétele időről időre változik. Az új koncepció ugyanis nem a lehető legtöbb történelmi jármű felsorakoztatására épül: a régi Volvókat interaktív és digitális megoldásokkal, valamint a vállalat jelenlegi és jövőbeli technológiáival együtt mutatják be.

Már maga az épület is része annak a történetnek, amelyet a World of Volvo el kíván mesélni. A komplexumot a dán Henning Larsen építésziroda tervezte, koncepciójában pedig meghatározó szerepet kapott a skandináv táj, a természet közelsége és a svéd kulturális hagyományok megjelenítése. Az épület körkörös formája a határok nélküli világot szimbolizálja, miközben kialakításával igyekszik elmosni a külső és belső terek közötti határt.

Ehhez az anyaghasználatot is tudatosan választották meg. A World of Volvo alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású betonból készült alapra épült, teherhordó szerkezetét pedig ragasztott fatartók és keresztirányban rétegelt CLT-faelemek alkotják. Az épület meghatározó anyaga a fa és az üveg: a nagyméretű üvegfelületek természetes fényt engednek a belső terekbe, míg a látványos faszerkezet a skandináv építészeti karaktert erősíti.

A tervezők szándékosan szakítottak az egymást követő, szabályos múzeumi terek hagyományával is. A World of Volvóban nincsenek ismétlődő helyiségek és a kialakítást sem a derékszögek uralják; az eltérő terek, a természetes fény és a folyamatosan változó környezet egy mozgalmas találkozóhely érzetét hivatott megteremteni. A természetközeli szemlélet az épületen kívül is folytatódik, ahol a kialakítás a svéd „allemansrätten”, vagyis a természethez való szabad hozzáférés hagyományából merít.

A felszín alatt egy ötszintes, mintegy 1500 férőhelyes parkoló kapott helyet. A Göteborg városának parkolási társasága által üzemeltetett létesítmény építésénél ugyancsak hangsúlyt kapott a környezeti terhelés csökkentése: ehhez alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású betont alkalmaztak, a parkolóhelyek mintegy tíz százalékát pedig elektromos járművek töltésére is alkalmassá tették.

A World of Volvo által bemutatott történet gyökerei közel egy évszázaddal korábbra, az 1920-as évek Svédországába vezetnek vissza. A Volvo megszületése két ember, Assar Gabrielsson közgazdász és Gustaf Larson mérnök nevéhez kötődik. Mindketten az SKF golyóscsapágygyártónál dolgoztak, és abból indultak ki, hogy Svédország adottságai indokolttá tennék egy saját, a helyi út- és éghajlati viszonyokra tervezett autó gyártását.

Maga a Volvo név jóval az első Volvo autó megszületése előtt létezett. Az SKF 1915-ben jegyeztette be a latin volvere, vagyis „gördülni” igéből származó Volvo nevet, amelyet eredetileg egy új golyóscsapágy-sorozat márkanevének szánt. A választás tehát szó szerint a csapágyak gördülő mozgására utalt. Az SKF ehhez AB Volvo néven leányvállalatot is létrehozott, a Volvo márkájú csapágyak tervezett forgalmazásától azonban végül elálltak, a társaság működését pedig 1920-ban leállították. A név és a vállalat ugyanakkor megmaradt, ami néhány évvel később kapóra jött Assar Gabrielsson és Gustaf Larson autóprojektjéhez. A fejlesztés korai szakaszában a prototípusokat még GL, illetve Larson néven emlegették, végül azonban praktikus és gazdasági megfontolásból is a már rendelkezésre álló Volvo mellett döntöttek. A nevet az SKF korábban már bejegyeztette, így nem kellett teljesen új márkanevet létrehozni és levédetni.

Amikor az SKF vezetése 1926-ban támogatást adott a svéd autó megvalósítására, az addig szunnyadó AB Volvót élesztették újjá a program számára, a csapágyaknak szánt Volvo névből pedig végül egy új autómárka neve lett. Az első sorozatgyártású Volvo, az ÖV 4 – közismert becenevén Jakob – 1927. április 14-én gördült ki a göteborgi Lundby üzemből. Ezt a napot tekinti a Volvo saját születésnapjának is, ezért időzítették a World of Volvo megnyitását 2024. április 14-re, pontosan 97 évvel az első autó elkészülte után.

Az első Volvóval együtt jelent meg a márka máig legismertebb vizuális jelképe is. A körből jobbra felfelé mutató nyíllal ábrázolt úgynevezett vasjel évszázadok óta a vas szimbóluma, használatával a Volvo a svéd vas- és acélipar hagyományaira, valamint az ezekhez társított szilárdságra és tartósságra kívánt utalni. Ugyanez a szimbólum már az ókor óta Marshoz, a római hadistenhez, később pedig a Mars bolygóhoz is kapcsolódik.

A Volvo ugyan az SKF támogatásával indult el, de néhány év alatt fokozatosan önálló járműgyártóvá nőtte ki magát. Ennek részeként 1930-ban megvásárolta az SKF-től a hisingeni gyárat, ahol járművei készültek, és saját ipari hátterét is folyamatosan bővítette. Az anyavállalathoz fűződő tulajdonosi kapcsolat végül 1934-ben szakadt meg, amikor az AB Volvo kivásárolta az SKF még meglévő részesedését a társaságból. Egy évvel később, 1935-ben a Volvo részvényeit bevezették a stockholmi tőzsdére, amivel a korábbi SKF-leányvállalat történetének új, immár teljesen önálló fejezete kezdődött.

A kezdetek egyik legkézzelfoghatóbb emléke ma is része a World of Volvo gyűjteményének. Megőrizték azt az íróasztalt, amelynél Gabrielsson és Larson az új svéd autó megvalósításán dolgozott. A kiállított tárgy jól érzékelteti, hogy a ma személyautókat, teherautókat, autóbuszokat, építőipari gépeket, hajtásrendszereket és számos kapcsolódó szolgáltatást magában foglaló Volvo története egy jóval szerényebb vállalkozásként indult.

A kiállítótérbe belépve azonban már a Volvo történetének egyik legmeghatározóbb alapértéke, a biztonság kerül előtérbe. A téma nem pusztán a márka legismertebb műszaki újításain keresztül jelenik meg: a World of Volvo azt is bemutatja, hogyan vált az ember védelme évtizedeken átívelő fejlesztési szemléletté. Ennek gyökerei egészen a vállalat első éveihez nyúlnak vissza. Gabrielsson és Larson már korán megfogalmazta azt az alapelvet, hogy mivel a járműveket emberek vezetik, és azokban emberek utaznak, a tervezés során mindenekelőtt a biztonságukat kell szem előtt tartani.

Az első jelentősebb mérföldkövek már az 1940-es években megjelentek: az 1944-ben bemutatott PV 444 biztonsági utascellát és laminált szélvédőt kapott. A Volvo történetének legismertebb biztonsági fejlesztése azonban 1959-ben érkezett, amikor Nils Bohlin mérnök megalkotta a modern hárompontos biztonsági övet. Bohlin korábban a Saab repülőgép-részlegénél katapultülések fejlesztésével foglalkozott, a Volvónál pedig éppen az ellenkező feladatot kapta: olyan megoldást kellett kidolgoznia, amely ütközéskor biztonságosan az ülésben tartja az embert.

A Volvo még ugyanabban az évben alapfelszerelésként kezdte alkalmazni a hárompontos övet első ülésein, a találmány jelentősége azonban messze túlnőtt a vállalaton. A Volvo úgy döntött, hogy a szabadalmat más járműgyártók számára is szabadon hozzáférhetővé teszi, hogy a megoldás minél szélesebb körben elterjedhessen. A hárompontos biztonsági öv azóta gyakorlatilag az egész autóipar alapvető biztonsági eszközévé vált, és a Volvo becslése szerint világszerte legalább egymillió ember életét mentette meg.

A biztonsági fejlesztések sora ezzel természetesen nem ért véget. Az 1960-as és 1970-es években többek között energiaelnyelő gyűrődőzónák, osztott fékrendszer, fejtámlák és hátsó hárompontos biztonsági övek jelentek meg, miközben a gyermekek védelmére is egyre nagyobb figyelem irányult. A Volvo 1964-ben már menetiránynak háttal elhelyezett gyermekülés prototípusával kísérletezett, 1978-ban pedig gyermekek számára készült ülésmagasítót vezetett be.

A biztonságot a World of Volvo nem kizárólag történeti tárgyakon keresztül mutatja be. Interaktív elemek és vezetési szimulációk segítségével azt is érzékelteti, milyen szerepe van az emberi figyelemnek és reakcióidőnek a balesetek elkerülésében. Az „In Case of Emergency” időszaki kiállítás pedig egy másik oldalról közelíti meg ugyanezt a témát: a Volvo közel száz éve készülő tűzoltó-, rendőrségi és más különleges járművein keresztül mutatja be, hogyan kapcsolódott össze a márka története a mentéssel és az emberi élet védelmével. A tárlat csaknem kilenc évtized rendőrségi járműveiből is ízelítőt ad. A legrégebbiek közé tartozik az 1939-es Volvo PV56, amely a svéd rendőrség korai, rádióval felszerelt járőrkocsijainak egyike, valamint egy 1967-es Volvo Duett, amelyet kutyás rendőri egységek számára alakítottak ki.

Autóbuszos szemmel a World of Volvo egyik legfontosabb darabja egyben a történet kiindulópontja is. A Volvo első autóbusza 1928 végén jelent meg, alig másfél évvel az első személyautó elkészülése után. Az LV4 még jól mutatja a korabeli buszgyártás sajátosságait: a Volvo az alvázat és a hajtásláncot biztosította, a felépítményt viszont egy független karosszáló, az Arvika Vagnsfabrik készítette. A mindössze 15 utas szállítására alkalmas jármű ugyanazt az 1,9 literes, négyhengeres benzinmotort kapta, amely az ÖV4 személyautóban és az első Volvo teherautókban is dolgozott. A 28 lóerős teljesítmény mai szemmel szerénynek tűnik, akkoriban azonban az autóbuszokra engedélyezett 20 km/órás legnagyobb sebesség mellett ez kevésbé jelentett problémát.

Négyhengeres motorral mindössze két ilyen autóbuszról tudni, közülük pedig csak egy maradt fenn. A ma a World of Volvóban látható példány Värmlandban közlekedett, majd évtizedekkel később Bernt Olsson találta meg és restaurálta Säfflében. A jármű nemcsak kora miatt különleges: kézzel készített fa mennyezete, hálós csomagtartói és a vezető által mechanikusan működtetett ajtaja jól érzékelteti, milyen messzire jutott az autóbusz-technika az elmúlt csaknem száz évben.

A fejlődés következő korszakát a kiállított Volvo B513 képviseli. A típus 1945-ben, közvetlenül a második világháború végén jelent meg, és már dízelmotorral készült. A World of Volvóban őrzött jármű ráadásul nem akármelyik példány: 2-es alvázszámával ez volt az első ügyfélnek leszállított B513, miután az 1-es alvázszámú jármű prototípusként szolgált. A 6,1 literes, hathengeres dízelmotor 95 lóerőt teljesített, a típusból pedig 1944 és 1952 között összesen 3841 példány készült. A kiállított busz karosszériáját a katrineholmi Svenska Karosseri Verkstäder készítette, és eredetileg a vasúthoz kötődő Svenska Omnibus AB rendelte meg, majd a társaság államosítása után a svéd államvasutak, az SJ autóbusz-üzletágához került.

A két jármű között eltelt csaknem két évtized óriási műszaki fejlődést hozott, egy alapvető sajátosság azonban megmaradt: a Volvo hosszú időn keresztül elsősorban alváz- és hajtásláncgyártóként volt jelen az autóbuszpiacon, a kész járművek felépítményeit pedig különböző karosszálóvállalatok készítették. Ez a konstrukció nemcsak Svédországban, hanem később a Volvo nemzetközi terjeszkedésében is meghatározó szerepet kapott.

Az együttműködő karosszálók között magyar szereplő is feltűnt. Az Ikarus és a Volvo az 1960-as évek második felében alakított ki együttműködést, amelynek egyik legismertebb eredménye az Ikarus 657 lett. A svéd igényekhez kialakított típus Volvo B715-18 alvázra épült, karosszériáját pedig az Ikarus Egyedi Gyáregysége készítette. A kapcsolat később sem szakadt meg: az Ikarus és Ikarus EAG különböző skandináv piacokra szánt típusai között további Volvo-alvázas konstrukciók is megjelentek.

A Volvo ugyanakkor idővel arra törekedett, hogy a karosszériagyártás egyre nagyobb részét saját ellenőrzése alá vonja. Ennek jegyében 1981-ben megszerezte a svéd Säffle Karosseri vállalatot, 1994-ben a német Drögmöllert és a dán Aabenraa Karrosserit, majd 1998-ban többségi részesedést szerzett a finn Carrusban is. Ezzel a korábban elsősorban alvázakra és külső karosszálópartnerekre épülő modell mellett egyre nagyobb szerepet kaptak a Volvo saját érdekeltségébe tartozó üzemekben készülő komplett autóbuszok. A történet napjainkban érdekes módon részben visszakanyarodott a kezdetekhez. A Volvo Buses 2023-ban jelentette be, hogy átalakítja európai üzleti modelljét, és bezárja wrocławi karosszálóüzemét. A vállalat ismét az alvázak és hajtásrendszerek fejlesztésére, illetve gyártására helyezte a hangsúlyt, a komplett autóbuszokat pedig külső karosszálópartnerekkel együttműködve kínálja. A döntés hátterében az európai autóbusz-üzletág évek óta veszteséges működése és a hosszú távú versenyképesség javításának igénye állt. Így csaknem száz év elteltével bizonyos értelemben ugyanahhoz az alapmodellhez érkezett vissza a Volvo, amelyet már az 1928-as LV4 is képviselt: a svéd gyártó adja a műszaki alapot, a karosszéria pedig specializált partnernél készül.

Az autóbuszok mellett természetesen a Volvo másik meghatározó haszonjárműves üzletága, a teherautó-gyártás is hangsúlyosan jelen van a World of Volvóban. A vállalat ezen a területen 1928-ban, az első autóbusz megjelenésével azonos évben tette meg első lépéseit: ekkor mutatkozott be az LV Series 1, a Volvo első teherautója. A kiállított járművek között a svéd gyártó későbbi fejlődésének két fontos állomása is megtalálható.

Az egyik egy Volvo F10, amely az 1977-ben bemutatott F10/F12 családot képviseli. A típuscsalád nemcsak műszakilag, hanem a járművezetők munkakörülményei szempontjából is jelentős előrelépést hozott, a vezető komfortja és biztonsága ugyanis kiemelt szerepet kapott a fejlesztés során. A Volvo történeti visszatekintése az F10/F12 sorozatot a hetvenes évek egyik olyan fejlesztéseként emeli ki, amely a vállalatot a minőség, a biztonság és a környezetvédelem területén is az élvonalba emelte.

Mellette egy jóval modernebb korszak képviselőjeként Volvo FH12 is látható. Az 1993-ban bemutatott FH-generáció új alapokra helyezte a Volvo nehézteherautó-kínálatát. Egyik legfontosabb újdonsága az ugyancsak 1993-ban debütáló D12 dízelmotor volt, amely elektronikus motorvezérléssel és a Volvo saját fejlesztésű VEB motorfékével is új technikai szintet képviselt. Az FH olyan sikeres konstrukciónak bizonyult, hogy a típusjelzés több mint három évtizeddel később is a Volvo nehézteherautó-kínálatának meghatározó neve.

A World of Volvo ugyanakkor arra is emlékeztet, hogy a vállalat története nem ér véget a közúti járműveknél. A munkagépes üzletág egyik legfontosabb elődjét, az AB Bolinder-Munktellt a Volvo 1950-ben vásárolta meg, négy évvel később pedig megszületett a H10, a vállalat első homlokrakodója, amelynek egy példánya ugyancsak látható a kiállításon. A konstrukció egy megfordított hagyományos traktor alapjaira épült: a rakodószerkezetet a nagyobb kerekek fölé helyezték, ami nagyobb terhek mozgatását és nagyobb szakítóerő elérését tette lehetővé. A H10 egyben a világ első olyan homlokrakodója volt, amely munkaeszköz-rögzítő keretet és párhuzamos mozgást biztosító emelőszerkezetet kapott.

A munkagépes fejlődés következő korszakát egy BM-Volvo DR860 csuklós dömper képviseli. A Volvo és a Bolinder-Munktell 1966-ban mutatta be a világ első sorozatban gyártott csuklós dömperét, az ezt követő DR860 pedig 1967 és 1969 között készült. A 11,4 tonna saját tömegű gép 15 tonna, illetve 10,5 köbméter rakomány szállítására volt alkalmas, Volvo D50A dízelmotorja 110 SAE lóerőt teljesített 2400-as percenkénti fordulatszámon, hajtásképlete pedig 6×4 volt.

Az AB Bolinder-Munktell 1973-ban vette fel a Volvo BM nevet, 1977-től pedig tevékenységét már kizárólag az építőipari gépek fejlesztésére, gyártására és értékesítésére összpontosította. Ebből az üzletágból fejlődött ki a mai Volvo Construction Equipment, amely napjainkban a Volvo Group egyik meghatározó vállalata.

A Volvo történetének egy egészen más oldalát mutatja be a World of Volvo „Volvo in Motorsport” kiállítása, amely három területen – a raliban, az autó- és a kamionversenyzésben – idézi fel a svéd márka versenysportban elért eredményeit. A történet egészen az 1920-as évek végéig nyúlik vissza, amikor már az első Volvo ÖV4 is megjelent különböző megmérettetéseken. A motorsport a következő évtizedekben nemcsak a teljesítményről szólt, hanem a műszaki fejlesztések, a tartósság és a biztonság egyik különleges próbaterévé is vált.

A kiállítás egyik legérdekesebb darabja az 1983-as Párizs–Dakar-ralin szerepelt Volvo C303 terepjáró. A katonai célokra kifejlesztett, portáltengelyes C303 kivételes terepjáró képességeit a világ egyik legkeményebb hosszú távú versenyén is bizonyította: Hasse Henriksson, Sture Bernhardsson és John Granäng az 1983-as Dakaron ezzel a járművel állt rajthoz.

A Volvo ralis múltjának egy korábbi fejezetét az 1965-ös East African Safari Rally idézi fel. Joginder és Jaswant Singh egy használtan vásárolt Volvo PV544-essel indult a rendkívül nehéz afrikai versenyen, amelyet végül több mint egyórás előnnyel nyertek meg.

A versenysportból a nehézjárművek sem maradtak ki. A kiállítás egyik leglátványosabb darabja a „Bettan” névre keresztelt, erősen átépített Volvo NL12 versenykamion, amely az 1990-es években 1000 lóerős teljesítménnyel versenyzett. Egy másik végletet képvisel a The Iron Knight rekordjármű: a Volvo mérnökei által épített különleges kamion 276 km/órás sebességet ért el, és sebességi világrekordokat állított fel.

A történelmi járművek mellett a World of Volvo több olyan tanulmányautót is bemutat, amelyek saját korukban azt vetítették előre, merre fejlődhet tovább a svéd gyártó. Ezek azért is érdekesek, mert számos, bemutatásukkor még kísérletinek számító megoldásuk évekkel később sorozatgyártású Volvókon jelent meg.

Ebbe a sorba illeszkedik az 1972-ben bemutatott Volvo Experimental Safety Car, vagyis a VESC, amely lényegében mozgó laboratóriumként szolgált a jövő biztonsági megoldásainak kipróbálására. A tanulmány számos olyan technológiát vonultatott fel, amely akkoriban még szinte futurisztikusnak számított: az ABS előfutára, légzsákok, ütközéskor visszahúzódó kormányoszlop, megerősített oldalvédelem, automatikus biztonsági övek és ütközés esetén automatikusan megszakadó üzemanyag-ellátás is szerepelt a megoldások között.

Különösen látványos részlet volt a tolatókamera, amelynek képét a műszerfalba épített katódsugárcsöves monitoron követhette a vezető – mindezt 1972-ben, évtizedekkel azelőtt, hogy a hasonló rendszerek szélesebb körben megjelentek volna a sorozatgyártású személyautókban. A manőverezést akusztikus tolatásjelző is segítette. A VESC emellett olyan teleszkópos lökhárítókat kapott, amelyek akár 16 km/órás kisebb ütközéseknél is megóvhatták a karosszériát a maradandó deformációtól. A tanulmány formai szempontból is előremutatott: számos részlete már az 1974-ben bemutatott Volvo 240-est vetítette előre.

Két évtizeddel később már nem kizárólag a biztonság, hanem a környezeti terhelés csökkentése került egy másik Volvo-tanulmány középpontjába. Az 1992-ben bemutatott Environmental Concept Car, az ECC aerodinamikus karosszériával, könnyűszerkezetes megoldásokkal és alternatív hajtáslánccal vizsgálta a jövő személyautójának lehetőségeit. Formavilága sem maradt pusztán tanulmány: az ECC több meghatározó formai megoldása később az 1998-ban bemutatott első generációs S80-on köszönt vissza.

A jövőbe tekintő gondolkodás egy másik érdekes példája a 2004-ben bemutatott YCC, azaz Your Concept Car. A projekt különlegességét az adta, hogy a koncepció kialakításának meghatározó döntéseit egy nőkből álló fejlesztőcsapat hozta meg. A cél nem egyszerűen egy látványos tanulmányautó elkészítése volt, hanem annak vizsgálata, hogyan változhat az autó kialakítása, ha a tervezők a női vásárlók gyakorlati igényeit már a fejlesztés kezdetétől központi szempontként kezelik.

A koncepcióautók mellett olyan sorozatgyártású modellek is helyet kapnak, amelyek maguk is jelentős technológiai fordulatot hoztak a Volvo történetében. Ezek közé tartozik az 1991-ben bemutatott 850, amely mögött a svéd ipar addigi egyik legnagyobb fejlesztési programja állt: a projekt költsége mintegy 16 milliárd svéd koronát tett ki. A fejlesztés gyökerei egészen 1978-ig nyúltak vissza, amikor a Volvo vezetése arra ösztönözte mérnökeit, hogy a vállalat aktuális nehézségeit félretéve legalább tíz évvel előre gondolkodjanak. Innen származott a program Galaxy elnevezése is.

A 850 végül több szempontból szakított a Volvo addigi műszaki hagyományaival. Ez lett a vállalat első nagy méretű, elsőkerék-hajtású típusa, keresztben beépített öthengeres motorral, különlegesen kompakt háromtengelyes kézi sebességváltóval és Delta-Link hátsó futóművel. Biztonsági szempontból ugyancsak mérföldkőnek számított az integrált SIPS oldalütközés-védelmi rendszer bevezetése. A modell később a Volvo sportosabb oldalának egyik jelképévé is vált: 1994-ben a gyártó a 850 kombiváltozatával állt rajthoz a brit túraautó-bajnokságban.

A World of Volvo anyagát természetesen lehetetlen egyetlen írásban teljes egészében bemutatni. A Volvo csaknem százéves története önmagában is köteteket töltene meg, ahogy külön fejezetet érdemelnének a kiállított személyautók, autóbuszok, teherautók és munkagépek, a koncepciójárművek, a motorsport emlékei, valamint a számtalan műszaki fejlesztés és történeti érdekesség is. Összeállításunkban ezért elsősorban azokat a járműveket és történeteket igyekeztünk kiemelni, amelyek jól érzékeltetik, milyen sokrétű örökséget fog össze ma a göteborgi kiállítás. A rendszeresen változó válogatás pedig egyben azt is jelenti, hogy a World of Volvo egy későbbi látogatás alkalmával újabb darabjait mutathatja meg ennek a csaknem egy évszázados történetnek.